Hétvégén volt szerencsém életemben először elmenni egy Sikertérkép rendezvényre.

Amikor megtudtam, hogy a rendezvény 10-től 18:20-ig tart, kicsit elbizonytalanodtam, hogy képes leszek-e végig ülni, így a 8. terhességi hónapom közepén. Arra gondoltam, hogy hiába párnázottak a székek egy ilyen rendezvényen, akkor is kényelmetlen ekkora hassal órákon át ülni, és egyébként is lehet nem fog tetszeni, ha fel akarom tenni a lábam egy székre (ugye a negatív gondolataink…).

[imageframe lightbox=”yes” style_type=”glow” bordercolor=”” bordersize=”” stylecolor=”” align=”left” animation_type=”fade” animation_direction=”left” animation_speed=”.1″ class=”” id=”” ]szabo-peter-250x375
[/imageframe]

Végül győzött a kíváncsiság, nagy levegőt vettem és elmentem. Pont a kezdésre értem oda, ahol azonnal konstatáltam, hogy kétszáz ember biztos csücsül a teremben. Leültem a hátsó sorba és már kezdődött is. Örültem, hogy mellettem volt két szabad szék, gondoltam milyen jó, mert az egyikre fel is tehetem a lábamat, ha elfárad a lógásban. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben egyszer csak megkopogtatta a hátamat Szabó Péter, a rendezvény szervezője, hogy elvenné a mellettem lévő két széket, mert jött két új vendég. Kértem, hogy csak az egyiket hagyja ott, ha lehet, mert elképzelhető, hogy feltenném rá a lábamat. Mire Ő nagyon segítőkészen az előttem lévő sorban a széket megfordította és megkérdezte, hogy ez is megfelel-e. Ránéztem és azt éreztem, hogy ennek az embernek hatalmas energiája van. Egy csupa mosoly ember hatalmasodott felettem, tele pozitív töltettel. Érezhető volt, hogy ez az ember megélhetett már sok negatívat és pozitívat az életében és ebből ez az energia. Határozott volt, udvarias és csupa szív. Fura így első találkozáskor elemezi valakit, de megérzésem, később az előadása folyamán is bebizonyosodott. Szóval, megfordította a széket, majd nagy mosollyal közölte, hogy imádja a Kismamákat és megkérdezte, hogy hozzon-e egy pohár vizet. Egyből szívembe lopta Magát és minden kétségem elszállt afelől, hogy végig ülöm-e ezt a napot…

Miután kijöttem ebből a gondolatsorból, az előadásra kezdtem figyelni. Nagyon fontos itt megemlítenem, hogy a következőkben leírtak az Én véleményemet tükrözik és a szubjektív véleményem nem biztos, hogy fedi az objektív valóságot. Véleményemet nyilván Én is tapasztalataim, az olvasott könyvek és meghallgatott előadások alapján formálom.

[imageframe lightbox=”yes” style_type=”glow” bordercolor=”” bordersize=”” stylecolor=”” align=”left” animation_type=”fade” animation_direction=”left” animation_speed=”.1″ class=”” id=”” ]Rakonczai Gábor[/imageframe]

Na de vissza az előadóhoz. Rakonczay Gábor (hatszoros óceánátkelő) beszélt éppen az általa megélt élményeiről. Nyilván azért került az előadások elejére, mert hatalmas eredményt ért el az óceán átkelésével és be tudta ezzel mutatni, hogy mire képes az ember, ha igazán akar valamit, van kitartása. Mindenki nagy figyelemmel hallgatta Őt, bár az előadás utáni szünetben belefüleltem mások beszélgetéseibe és ugyanazt hallottam vissza, ami a Saját véleményem is. Jó volt, jó volt, de ez egy olyan sztori, amit nem akar az átlagember megélni. Ez nem a pénzről, a kapcsolatokról és egyéb, mindenkit érdeklő témáról szól. Egy mondat viszont nagyon megragadta a figyelmemet és bizony a hétköznapokra is nagyon ráhúzható: ha valamit eltervezel és nem hiszel benne 100%-ig, ha csak 1% kételyed is van, az a terved elbukhat. Hiszen, ha történik valami rossz, valami negatív és az 1% kerül előtérbe, akkor bizony borulhat minden és pillanatok alatt ott találhatod Magad, hogy az 1%-ból 100% lett. Az átlagember 60%:40%-os aránnyal indul Neki. Vagyis nem 1%-nyi a negatív, hanem 40%. Sajnos a magyar átlag hamarabb gondol a negatívra, mint a pozitívra és ezzel Egymást is sulykoljuk és toljuk az „úgy sem sikerül” irányába, sokszor kéretlenül… Gábor szerint: csak Saját Magad tart vissza attól, hogy bármit is elérj, bízz Magadban és bármit elérsz!

 

Összeségében nem volt rossz a bevezetés és az elejtett mondatokban megtalálhattuk a fontos mondandókat.

[imageframe lightbox=”yes” style_type=”glow” bordercolor=”” bordersize=”” stylecolor=”” align=”left” animation_type=”fade” animation_direction=”left” animation_speed=”.1″ class=”” id=”” ]dubravszky-250x375[/imageframe]

A következő előadó, Doubravszky György volt, a Bagolyvár Könyvkiadó alapítója. Bevezető gondolatai között ott volt: Az élet értelme a szenvedély. Nem az a veszélyes, amit nem tudsz, hanem amit rosszul tudsz. Az előadás elején azt a tudományos megfigyelést boncolgatta, hogy a bal agyféltekénk az észt, a jobb a szívet képviseli. A jobbnál nincs idő csak most van, illetve nincs célja, mindent lát, de nem tervez. Míg a bal teremti magát az ÉN-t és a célokat. És egy kis játékos mondattal is megfogalmazta: A jó létedért a bal, a jól létedért a jobb agyféltekéd felel. Majd elkezdte boncolgatni és boncolgatta innentől a mondandója végéig, hogy a magyar nyelv két agyféltekés és a magyarokban micsoda erő lakozik genetikusan és ezt kellene újra felszínre hozni. Illetve tárgyi és mesebeli szimbólumokról volt még szó, azok elemzéséről. Számomra túl elemző volt az előadás és túl „nagy magyar tudattal” rendelkező. Szünetben ismét úgy hallottam, hogy többen osztották véleményemet. Egy-két gondolat Gyuritól: „Teremtő ereje az Én képnek van. Amit Magadról gondolsz, azzal teremtesz.” „A király nem uralkodik, hanem uralja Magát! Óriási a különbség!!”, „Régen a hierarchia azt jelentette, hogy mindenki a helyén van és tudja a dolgát. Ma az alá- és fölérendeltséget jelenti.” Nos, ez az előadás nem volt hétköznapi, az biztos. Nagyon kellett figyelni, mert gyorsan váltották egymást a gondolatok. Ez az előadás megosztó volt.

[imageframe lightbox=”yes” style_type=”glow” bordercolor=”” bordersize=”” stylecolor=”” align=”left” animation_type=”fade” animation_direction=”left” animation_speed=”.1″ class=”” id=”” ]fenyo-250x375[/imageframe]

Az ebédszünet után Fenyő Iván következett. Számomra igen csak érdekes volt, mert nagyon nem vallom az Ő gondolatait, vagyis jobban fogalmazva értem és igazat adok, csak nem pont úgy, ahogy ezt Ő mondja. Szinte az első mondatai között szerepelt: „Bármit eltervezhetsz az életben, de nem biztos, hogy úgy sikerül.” Ez igaz, viszont ezek a gondolatok, azok, amik elbizonytalanítják az embert abban, hogy igenis képes bármire, amit el szeretne érni, ahogy Gábor is fogalmazott az előadás sorozat elején. Nekem, Iván túl filozofikus volt. Kérdéseket tett fel egymás után, egyetlen gondolattal kapcsolatban: miért születtünk, mi az élet értelme. Boncolgatta még a mi az ami biztos, mindenki tévedhet kérdését. Illetve azt tanácsolta, hogy ne célokat fogalmazzunk meg, hanem várjuk az intuíciót, az égi jeleket, hogy mi a célja Velünk az életnek, Istennek. Próbáld meg észrevenni azt, ami van és nem azt, amit gondolsz. Ne Ego-ból, agyból menj előre, hanem megérzésből. Ha Te ki akarod találni, hogy mi a Te utad, valószínűleg téves lesz. Megemlített egy koldus nénit, Aki mindig mosolyog, amikor találkozik Vele és boldog úgy, ahogy van. Én ezt úgy látom, ez a néni a körülményekhez mérten elfogadta sorsát és próbálja vidáman és optimistán felfogni helyzetét, ha már kilátástalan jelenleg. Biztos vagyok ugyanakkor abban is, ha ezt a nénit megkérdeznénk, hogy lenne-e inkább fedéllel a feje felett, szerető családban, akkor inkább azt választaná… Az Én szerény véleményem az előadásról, hogy célok nélkül ebben a világban nehéz létezni. Nem egy hegyen élünk, problémák és napi rendszerességű idegek nélkül. Nem tudunk csak befelé figyelni és meditálni egész nap, illetve azt várni, hogy az élet mutassa meg, miből tartsuk el Magunkat és Családunkat. Kő kemény elvárások vannak és rengeteg negatív gondolkodású emberrel vagyunk körülvéve. Szerintem igen is tűzzünk ki célokat és haladjunk azok felé. Próbáljuk mind ezt optimizmussal és ami nagyon fontos, hogy utunkon csak úgy cselekedjünk, ahogy Mi azt elvárjuk, hogy mások is úgy tegyenek Velünk. Legyünk becsületesek, bánjunk Mindenkivel szeretettel, figyeljünk Családunkra és a körülöttünk élőkre, Barátainkra. Legyünk hálásak azért, amit kaptunk az élettől és mindig előre nézzünk. Amikor lehet, kapcsolódjunk ki, csináljuk olyan dolgokat, amiket szeretünk és ilyenkor próbáljunk kicsit befelé figyelni, megélni a pillanatot és akkor az intuíció is jönni fog…

Nos, eddig a megosztó előadásokról írtam és az egészben az a szép, hogy innentől viszont csak olyan előadók jöttek, Akiket mindenki teljes, odaadó figyelemmel hallgatott végig. Akik valósan azt kommunikálták, amiért Mindenki ide jött.

 

[imageframe lightbox=”yes” style_type=”glow” bordercolor=”” bordersize=”” stylecolor=”” align=”left” animation_type=”fade” animation_direction=”left” animation_speed=”.1″ class=”” id=”” ]szalay-250x375[/imageframe]

Elsőként: Szalay Ádám főszerkesztő, riporter jött a „színpadra”.  A nyitástól tudtam, hogy Ő az emberem, hisz első mondatai között szerepelt, hogy tűzzünk ki célokat. Három típusú emberről beszélt: beletörődő (úgy sem sikerül, akkor minek cél), álmodozó (kitűzöm, szeretném, de és itt jönnek a kifogások, hogy miért nem sikerül) és cselekvő (kitűzöm és megvalósítom). Nagyon fontos, hogy legyen egy álmunk, ami kivetíti a jövőképünket, ez által lesznek céljaink és megtehetjük ezekhez a lépéseket. Pontosan Én is így gondolom, csak így lehet előre haladni és célokat elérni, úgy gondolom, ez nem nagy ördöngösség. Ádám szerint fontos, hogy a célok áttörőek legyenek, olyanok, amikhez fejlődnie kell az egyénnek, hisz ha nem olyanok, akkor stagnál az illető. Tudd, hogy mikorra szeretnéd elérni és miből tudod majd, hogy elérted.

Ádám, különböző játékokat is játszott Velünk, a lényegük az volt, hogy céljainkat osszuk meg másokkal, mert így nagyobb lesz bennünk az ösztönző erő, hogy elérjük őket.

Érdekes volt, hogy a „Titok” című filmben elhangzottak is ott voltak az előadásában: Ha lelkesít a célod, akkor van esélyed elérni. Éld meg most az érzést, hozd ide, mint ha elérted volna és most érezd azt, hogy már megvalósult, ezzel is előbbre mozdítod az eseményeket, hogy minél gyorsabban elérd, azt amit szeretnél. Fontos, hogy vizualizálj, vagyis lásd, amit szeretnél, illetve halld is és mellette érezd át, hogy mit fogsz érezni akkor, ha már elérted a célodat. Ha valami nem sikerül, állj fel és folytasd, biztos, hogy nem voltál elég lelkes, vagy negatív gondolatokat is társítottál. Az esemény mellé mindig párosul egy reakció és ezekből lesz a végeredmény. Ha a számodra rossz esemény mellé azt társítod, hogy persze azért lett így, mert úgy sem sikerült volna, akkor az eredmény az, hogy feladod, de a cselekvő emberek nem adják fel, Ők azt párosítják, hogy nem sikerült most, ebből tanulnom kellett, most még ügyesebben és jobban állok hozzá, így az eredmény az lesz, hogy folytatják és a végén elég valószínű, hogy el is érik céljaikat.

Összességében Ádám előadása nagyon feltöltő volt és mindenkin érződött a szünetben, hogy erre várt.

[imageframe lightbox=”yes” style_type=”glow” bordercolor=”” bordersize=”” stylecolor=”” align=”left” animation_type=”fade” animation_direction=”left” animation_speed=”.1″ class=”” id=”” ]lippai-250x375[/imageframe]

A következő előadó: Lippai Marianna volt, Aki nagyon meghatotta az embereket és hatalmas erőről tett bizonyságot, hisz Ő Maga élt át olyan dolgokat, amiből felállni nagyon nehéz, 12 éves Lányát veszítette el, Aki súlyos beteg volt kiskorától és tulajdonképpen előre tudta, hogy neveli Gyermekét, Aki nem fogja megélni a felnőttkort. Marianna, legelső helyre a szeretetet tette, csak akkor tudsz élni, ha szeretsz, majd az elfogadás következik, hogy tudjuk elfogadni az életünkben megtörténő dolgokat, hisz mindennek értelme van. Amikor benne vagy a rosszban, természetesen nehéz meglátni az értelmét, de később erre rájöhetsz, amikor már kifelé vagy belőle és akkor tudsz tanulni és akkor tudod meglátni a miértet. A következő dolog az elengedés, ahhoz hogy megőrizhessük Önmagunk épségét, el kell engedni a múltunkat, tárgyakt az életünkből, illetve embereket. Vegyünk mindent ajándéknak az élettől és legyünk hálásak mindenért. A legfontosabb pedig az, hogy: Élj a mának! Vagyis Marianna, az érzések, a szeretet, a megértés az emocionális oldalunkról közelítette meg a dolgokat. Felhívta az élet apró örömeire a figyelmünket, hogy milyen könnyen elillanhat a nagy boldogság, milyen törékeny az. Az biztos, hogy a legelső helyen a saját örömünk, a más emberek felé való figyelmességünk áll és csak utána jöhetnek a célok. Először kiegyensúlyozottnak kell lennünk és utána sikerülhet minden, amit Ádám említett. A szünetre sokkal szebb lett az emberek arca, sokkal kedvesebbek és barátságosabbak lettek. Egy olyan Nővel találkozhattunk, Aki nagyon szomorú dolgokat élt meg és most mégis itt volt, nevetett és csak úgy sugárzott Belőle az energia és a szeretet.

Az utolsó előadó Szabó Péter volt, aki az egész napot szervezte. Az Ő előadását nagyon várták már és bizony nem is okozott csalódást.

Egyik fő gondolata az volt, hogy ne másoktól várjuk a visszacsatolásokat, visszajelzéseket Magunkkal kapcsolatban. Mi Magunk tudjuk, mit akarunk és hol vagyunk céljaink elérésében. Negatív társadalomban élünk és ezeket sok mondás is erősíti, amiket már gyermekkorunkban elkezdenek Belénk építeni, ha hagyjuk: „Ez van, ezt kell szeretnünk.”Ezzel a mondattal elzárjuk a lehetőségeink útját. Vagy: „Járt utat, járatlanért soha.” Vagyis megint csak maradj a jól megszokott úton, akkor biztos nem történik Veled SEMMI…, kvázi stagnálj ott, ahol vagy. Rengeteg hasonló mondatot tudnánk említeni. Ezeket szépen el kell felejteni és arra koncentrálni, amit szeretnénk. Mondjuk ki mit szeretnénk, soha ne szégyelljük, vagy féljünk attól, hogy majd más mit szól hozzá. Legyen egészséges önbizalmunk, természetesen ezt ne keverjük össze a nagyképűséggel, hisz az nem ugyanaz…  Az előadás lényege az volt, hogy csak Mi tudjuk megteremteni a jövőnket, a céljainkat csak Mi tudjuk megvalósítani és higgyünk Magunkban, akkor bármit elérhetünk.

Az utolsó 3 előadás teljes mértékben összefüggött, hisz Ádám elmondta, hogy hogyan érjük el a céljainkat, amihez Mariann adta a legelső alapot, az emocionális dolgokat, majd Péter elmondta második alapként, erősítsük a hitet Magunkban, hisz anélkül nem megyünk előre. Vagyis, ha jól érzed Magad a bőrödben, hiszel Magadban, tudod a céljaidat és azokért teszel is pozitívan, vidáman, közben vizualizálsz és már azt érzed, hogy meg is van, akkor BÁRMIT elérhetsz, amit csak kitűzöl Magad elé…

Sok-sok ilyen előadásra van szüksége az embereknek, itt az ideje, hogy egyre többen ráébredjenek, mindent el tudunk érni és nem az aktuális kormánytól függ a jó létünk, nem a „szomszéd Pistától”, hanem csak is Magunktól, a Saját Magunkba vetett hitünktől és céljainktól…

Klemanovics Szilvia